Mica

A mica vagy csillám nem egyetlen ásványfaj, hanem lemezes szilikátásványok csoportja. Közös tulajdonságuk a tökéletes bázishasadás: vékony, gyakran rugalmas lapokra válnak szét, felületük pedig üveges vagy gyöngyházfényű lehet.

A csillámcsoport legismertebb tagjai közé tartozik a muszkovit, a biotit és a flogopit. A zöld fukszit krómot tartalmazó muszkovitváltozat, a lila lepidolit pedig lítiumban gazdag csillámokhoz kapcsolódó kereskedelmi és ásványtani névhasználatban jelenik meg.

A csillámok lemezes szerkezete, hőállósága és jó elektromos szigetelő tulajdonságai miatt az elektronikától az építőiparon át a kozmetikumokig sok területen használják őket. A mica por csillogása is ezeknek a finom lemezkéknek köszönhető.

Először azt érdemes tisztázni, melyik csillámfajról vagy változatról van szó. Gyűjtői darabnál figyeld a lemezek épségét, színét, áttetszőségét és a természetes mátrixot. Ékszernél a csillámot gyakran más, tömörebb kőzet részeként vagy stabilabb csiszolt anyagban használják.

A vékony rétegek könnyen felválhatnak, ezért puha, száraz ecsettel vagy kendővel tisztítsd. Ne hajlítsd, ne kapard a lemezeket, és tárold úgy, hogy keményebb kövek ne dörzsöljék.

Fedezd fel a mica, vagyis csillám tartalmú darabokat, és válassz a természetes fény, a rétegek és a színek alapján.

1. India – Jharkhand, Bihar és Rajasthan
2. Brazília – Minas Gerais
3. Madagaszkár – pegmatitterületek
4. Oroszország – Karélia és Urál
5. Amerikai Egyesült Államok – Észak-Karolina

Tankönyvi példa: India, Jharkhand–Bihar csillámöv – a lemezes csillám történetileg egyik legfontosabb termelőterülete.

A csillagjegy–ásvány párosítások hagyományos, szimbolikus kapcsolódások; a választásban a személyes ízlésed a legfontosabb.

• Oroszlán
• Vízöntő